A LISZTRŐL
Tisztelt látogató!
Szeretnénk itt megosztani Soós Ferenc őrségi kovásztulajdonos néhány gondolatát a lisztről, amely a gabonákról szóló nagyobb tanulmány és receptfüzet, a liszt minőségéről szóló fejezetében található.
E könyv címe: Soós Ferenc, Gabonák dicsérete - Őriszentpéter 2002
Gabonák és malomipari termékek minőségéről
A fejlődés zsákutcája, avagy hogyan jutottunk idáig?
Amikor Délkelet-Ázsiát gyarmatosították és a modern holland malomipar jóvoltából széles körben elterjedt a fehér rizs fogyasztása a bennszülött lakosság körében, különös betegség ütötte fel fejét és öltött járványszerű méreteket, a beri-beri.
Ezek az emberek egyszerű táplálékokon éltek, amelyek közül meghatározó volt a famozsarakban és más kezdetleges eszközökkel hántolt barna rizs. Mint az előző fejezetben szó volt róla, ideális összetételben tartalmaz vitaminokat és ásványokat. Logikus tehát, hogy a fehér rizsre való áttérés hiánybetegségeket okozott. Az ésszerű lépés az lett volna, hogy ezek az emberek kapják vissza a barna rizsüket. Helyette kórházakat kaptak és missziós ispotályokat, ahol szerető gondoskodás közepette szenvedtek, amíg meg nem haltak.
Ha áttekintjük az azóta elért fejlődés szédítő ívét, akkor láthatjuk, hogy a korábbi lépések analógiájára jutottunk el a korpatabletták, vitamin- és nyomelemkapszulák, és a "minőségi éhezés" modern világába.
A minőségről
Fontos tisztázni: esetünkben nem arról a minőségről van szó, amelyet sunyi érdekek százmilliós reklámköltségek árán pumpálnak "csúcsminőséggé". Mi azt tekintjük minőségnek, amely szándékoktól függetlenül létezik. Kell némi alázat ahhoz, hogy a természet ajándékait elfogadjuk, mint a legmagasabb minőséget; a feldolgozás és ételeink készítése során pedig azt tartsuk szem előtt, hogy ezt a minőséget, és a benne rejlő táplálkozási értéket minél jobban megőrizzük.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az élelmiszer termelésének körülményeit, módszereit nem elsősorban szakmai és üzleti, de sokkal inkább erkölcsi-etikai kérdésnek kell tekinteni.
Mivel silány és egészségre ártalmas élelmiszerek tömegtermelése "törvényes" körülmények között folyik, csak a személyes döntésünkön múlik a változtatás.
Ha a minőséget (amely nem drágábbat jelent) részesítjük előnyben, akkor vásárlásainkkal az ezt előállító technológiákat támogatjuk, elősegítve azok elterjedését, általánossá válását.
A mezőgazdaságban alkalmazott művelési módszerek és hatásuk az élelmiszerek minőségére
A modern mezőgazdasági technológia műtrágyákat, ún. növényvédő szereket és más kémiai úton előállított anyagokat használ a nagyobb terméseredmények elérésére. Alapvető tévedése, hogy szemléletmódjában a talaj, mint élő organizmus háttérbe szorul. A talaj optimális termőképességét úgy pótolja, ahogy azt a vegyi üzemekben szokás. A gyomokat és a növények kártevőit vegyszerek, mérgek permetezésével irtja. Az ilyen módszerekkel termelt gabonák, zöldségek, gyümölcsök lehetnek szépek, nagyok, makulátlanok, de beltartalmi értékük csak az alkalmazott módszereknek megfelelő lehet. Vagyis azt kapjuk vissza a természettől, amit adtunk neki. Táplálkozásunk azért nyomelemhiányos, mert ez a művelési mód úgy változtatja meg a talaj állapotát, hogy sok élettanilag fontos nyomelem nem tud a növényekbe beépülni, ugyanakkor bizonyos káros nehézfémek felszívódása éppen ezáltal válik lehetővé. Jellemző még a magas nitráttartalom és a vegyszerek maradványai is. Mivel gyakorlatilag nincs ellenőrzés, ezért a zöldség- és gyümölcstermesztők nagy része még az e művelési módra kialakított szabályokat sem tartja be. Ezt igazolják a szúrópróba szerű vizsgálatok, ahol előfordult már, hogy a megengedett értéknél 250-szer nagyobb volt a saláta nitráttartalma. A kémiai mezőgazdaság súlyos felelőssége még, hogy az elmúlt évtizedekben 50%-kal csökkent a termőföldek humusztartalma, ami jelenleg is évente átlagosan 5%-kal csökken. Ennek következménye az is, hogy az élelmiszerek ásvány- és nyomelemtartalma folyamatosan csökken. A nagyüzemi állattelepek és a mértéktelen műtrágyahasználat nitrátosította el az ivóvízkészlet nagy részét és súlyosan károsultak az élővizek is.
Az ökológiai mezőgazdasági művelési módszerek
LÉnyege: amit elvesz a természettől, azt vissza is adja.
Állati szerves trágyával javítja a föld termőképességét. Az alkalmazott növényfajtáknál, háziállatfajoknál, előnyben részesíti az ellenállóbb fajtákat. Lényeges jellemzője még a művelési tradíciók, tapasztalatok /pl. vetésforgó/ használata, a természet megfigyelése.
A biodinamikus módszer ismertetésénél Dr. Mezei Ottóné könyvéből idézünk egy részletet:
"Az osztrák dr. Steiner biodinamikus eljárás a legösszetettebb. A gazdálkodási eljárás alapja itt is a komposzt. Még az istállótrágyát is érett komposzt formájában hordják ki a földekre. A komposztáláshoz hatféle oltópreparátumot használnak. Valamennyi egy-egy gyógynövényből készül: cickafark, kamilla, tölgykéreg, csalán, pitypang és folyékony macskagyökér szűrlet. Ezeket a növényeket ebben a rendszerben állati eredetű anyagok segítségével preparálják is. Használnak talaj- és levélpermetezésre alkalmas preparátumokat. A szerek a biológiai serkentésen kívül dinamikus hatást is kifejtenek, biokatalizátorként működnek, és igen kis mennyiséggel nagy tömegű talajra lehet hatni velük. A környezet ártalmaitól szenvedő élővilág gyógyítására különösen hatékony a biodinamikus módszer."
Ezek után nem kétséges, hogy milyen forrásból érdemes a gabonát beszerezni.
A folytatásban:
"A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár..."
avagy
A gabonafeldolgozás és eszközei
