hozzávalók: 30dkg méz, 30 dkg liszt (majd amennyit még felvesz) 1tk őrölt gyömbér, csipet fahéj és szegfűszeg, 3dkg vaj, 2 tojás sárgája, 1 egész tojás, ha pusszedlihez gyúrom, és nem ütőfás mézeskalácshoz, akkor 1tk szódabikarbóna
Méhésztől vásárolok mézet.
Külön megkérem, hogy ne melegítse fel otthon! Legjobb a napraforgó méz, ami gyönyörű
napsárga, vagy a vegyes virágméz, ami kellemesen aromás. Ha ikrás, „cukros” az
csak jó! Ez az igazi méz egyik jellemző tulajdonsága. A virágmézek hamar ikrásodnak, a befőtt, a lekvár a legritkább
esetben : )
Ha ilyen ikrás mézünk van, semmiképpen se
melegítsük mikroban!!! Vízfürdőn, vagy egyszerűen csak tűzhelyen, lassan,
kevergetve melegítsük pár percig, amíg ismét folyni kezd, max. 40 fokig. Ne
hevítsük túl, ne forraljuk!!!
Ezután hagyjuk kihűlni.
Ha melegítettük a mézet, hideg-langyos legyen amikor belekeverjük a vajat.
Ha még nem ikrás, nem kell melegítenünk a
mézet. Ekkor a vajat melegítjük kicsit, hideg- langyos legyen a vaj, amikor a
mézbe keverjük.
Ezután egyesével a tojás sárgákat, majd az
egész tojásokat, röviden, amíg egynemű nem lesz.
A lisztet, a fűszereket és sütőport vagy
szódabikarbónát összeszitálom egy tálban. – Erre a célra érdemes kb.300Ft-ért
egy kis szitát beszerezni valamelyik műanyagos háztartási boltban.
Ezt az összeszitált keveréket öntöm a
méz-vaj-tojás keverékhez és tovább keverem.
Ugyanannyi lisztet használok, mint amennyi
mézet.
Lefedve hagyom érni legalább egy éjszakán át.
Ilyenkor a mézben levő enzimek a liszt keményítő tartalmának egy részét cukorrá
alakítják.
Bár a régi mézeskalácsos meseterek akár 1-3
hónapot is hagyták hűvös helyen érni a mézet és a lisztet, bevallom, én néha
már a gyúrás napján sütök mézeskalácsot.
A deszkára lisztet szitálok, kb két-három dkg-ot, vagy másképpen, egy marék
liszttel meghintem a nyújtódeszkát. Erre öntöm az edényből a mézes masszát.
A tetejét is meghintem leheletnyi liszttel. Így
nem fog ragadni a kezem, és gyúrom, amíg el nem éri azt az állagot, hogy már
nyújtani lehet. Addig annyi lisztet használok a gyúráshoz, hogy ne ragadjon a
kezem. Ennek kitapasztalása egy kis gyakorlatot igényel. Ráadásul minden liszt
más, van, amelyikből kevesebb, van, amelyikből több kell.
Akár aznap, akár másnap gyúrjuk, a menete
ugyanaz, annyi a különbség csupán, hogy másnapra a bekevert tészta „érik”, kevesebb lisztet vesz fel.
Nyújtjuk, formázzuk, ahogy kedvünk tartja.
Kövér puszedlihez több szódabikarbónával, 1 cm vastagra nyújtva, ha inkább keksz-szerű
mézes sütemény a terv, akkor több vajat – az itt megadott mennyiségnek akár
kétszeresét is használhatjuk- 0.3-0.5 cm vastagra nyújtva, ha pedig ütőfás,
akkor mindig az adott ütőfa mélységéhez nyújtjuk, és nem teszünk hozzá szódabikarbónát/szalalkálit,
vagy más fújó szert.
Tanács: Érdemes kétszer-háromszor sütni rövid
időn belül. Lehetőleg ugyanolyan fajta hozzávalókat –méz, liszt, tojás, vaj -
használva, és feljegyezni, hogy pontosan milyen lisztből, mennyit használtunk a
gyúrásnál. Mikor, milyen módszer, mennyiség vált be. Ez már a finomhangolás. A tapasztalat az,
hogy amikor frissen kivesszük a sütőből még puha és rögtön elfogy, ha nem
vigyázunk. Ha résen vagyunk, és van ideje kihűlni, akkor megkeményedik, de a
méz hidroszkópikus tulajdonságának köszönhetően hamar újrapuhul, főleg kamrában, spájzban, párás, nedves időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése